Mi az a dolog, amit egyedüliként meg lehet jelölni egy olyan összetettnek tűnő folyamat akadályaként, mint a gazdagodás? Lehet, hogy Te például gazdagnak születtél. Mégis biztos vagyok benne, hogy érdekelni fog a dolog, mert nem a gazdagság lesz a téma, hanem a gazdagodás – ami hosszú távon sokkal szórakoztatóbb!

Ha elég gyorsan nőnek a bevételeid, majdnem mindegy, milyen magasságban teszik, ez sokkal jobb érzést okoz, mint ha nem növekednek – majdnem mindegy, milyen magasságban álltak meg.

De hol állnak meg?

És főleg miért?

„Addig nyújtózkodsz, amíg a takaród ér” – ahogy a régi mondás tartja (nagyjából…), és a takaró, amiről beszél, nem más, mint a képességed arra, hogy megoldjad a nyújtózkodás problémáit.

A rossz hír az, hogy amíg a képességeid nem változnak, addig ugyanazon a szinten oldod meg a problémákat, ugyanolyan szintű eredményekkel – és ha semmit sem teszel értük, a képességeid maguktól inkább romlani fognak.

És ha már a szint szó ennyiszer felmerült, itt egy példa erre:
Benn vagy egy erdő közepén, és fogalmad sincs, hogyan találj ki belőle, hiába nézel körbe-körbe, semmi támpont. Mi az, ami segíthet? Egy magasabb nézőpont! Mondjuk egy fa tetején. Igaz?

Ez már a jó hír: a képességeid takaróját Te magad szövögeted, olyan nagyra, amilyen nagyra csak akarod! Ha új adatokhoz jutsz a problémáid megoldásával kapcsolatban, azzal mindig emelkedik a nézőpontod, és a végén már nem is egy fa, hanem egy hegy tetejéről nézed az erdőt – a folyót, ami átszeli, a várost, amit el akarsz érni. (Lehet, hogy már egy helikopterben ülsz?)

Minél nagyobbak a céljaid, annál biztosabb, hogy az elérésükhöz csoportos erőfeszítésre van szükség, és most hadd adjak egy még érdekesebb példát arra, hogy a céged eredményeit hogyan befolyásolják a a saját takaród méretei. vagyis a személyes képességeid:
A hétvégén hallottam egy megtörtént esetről, amikor egy cég menedzsmentjét sikerült rávenni arra, hogy képződjön, csak a főnök épp nem ért rá – talán elment sielni, amíg a vezetőség a szemináriumon egyik felismerését a másik után ültette be a cég gyakorlatába… Pontosabban csak ültette volna! Amikor nagy lelkesen a sielésből hazaérő vezető elé tárták világmegváltó terveiket, a főnök egyszerűen leállította az egészet, mivel fogalma sem volt arról, amit megmutattak neki. Nem érte fel ésszel, nem ért el odáig a takarója, így a nyújtózásból se lett semmi.

Ha magadért nem éri meg fejlődnöd (amit kétlek, de a Te döntésed), tedd meg azokért, akikért felelős vagy, akiknek a túlélése a Te túlélésedtől függ. Vannak ilyenek?

Szóval: mikor kezdjük a tanulást?