Mert amíg kényszert érzel, addig félelmet is – és amíg félsz, egyszerűen nem lehetsz igazán sikeres.
KI VAN ZÁRVA!
Miért?
A válasz egyszerűbb, mint gondolnád, de annál bonyolultabb, hogy ne kezdjük el egy lépéssel odébb – figyelj:
Minél jobban tolerálsz valakit vagy valamit, annál jobban viseled a közelségét.
Minél jobban érzékeled, annál jobban kommunikációba kerülhetsz vele.
Minél többet tudsz meg így róla, annál jobban tudod kezelni.
Ez a személyes tered, a hatóköröd, vagyis a sikered esélyét növeli.
Eddig OK?
Most nézzük meg fordított helyzetben:
A félelem, a szorongás, a stressz olyan valaki vagy valami jelenlétére utal, amit nem tudsz tolerálni.
Nem tudsz kényelmesen ránézni, így nem tudod megfigyelni.
Nem tudsz vele elég jól kommunikálni, így nem tudod elég jól kezelni sem.
Úgy hiszed, nem tudod megtenni, vagy nem szabad megtenni, amit meg kéne tenned.
Ez a személyes tered, a hatóköröd szűkülését, vagyis a sikertelenséged borítékolja.
A sikertelenség büntetéssel jár?
Igen.
A félelem és a büntetés végül egyaránt azt éri el, hogy lassan megszűnsz önmagad lenni.
Erős kijelentés?
Nem az: amikor engedelmeskedsz az irányításnak, már nem önmagadként teszed, mert egy automatizmus kapcsol be. Egy múltban rögzült — talán alaposan beléd vert – viselkedési minta, ami felett nincs kontrollod. Lejátszod a felvételt, olyan szavakat használsz, úgy gesztikulálsz, ahogy az a múltbeli felvétel diktálja. (Például: Voltál már sarokba szorítva annyira, hogy magadra sem ismertél?)
Ilyenformán a figyelmed a múltban, egy múltbeli helyzeten van.
Nem a jelen környezettel kommunikálsz, nem azt kezeled.
Csak próbálod. De ami a múltban működött (vagy ott sem), az a jelenben biztosan nem fog.
Mert a jelen mindig egy kicsit más, mint a múlt, itt csak a jelenben hozott döntések igazán célra vezetőek.

És ebben a bölcsesség minden nagy hagyománya a buddhizmustól a jógán és a Taón át a Zenig, egyszerűen mindenki egyetért.
Szóval lehet benne valami, fontold meg:
A sikerességed szintjét a jelen érzékelése, a kommunikációd szintje határozza meg.
Ez pedig nagyban függ attól az aránytól, hogy mennyi figyelmi egységed irányul a jelenre, és ezzel szemben mennyi a múltra.
A lényeg röviden:
A félelem mindig a múltba visz, a kontroll mindig a jelenbe hoz.
Tényleg sikeres akarsz lenni?
Akkor ne félj, hanem vedd a kezedbe a dolgokat,
ITT ÉS MOST!
(Egy kis munkaterápia…)

Szőnyi János
Persze. Segítünk.
Bízunk benne, hogy ezzel a blog bejegyzéssel is tudtunk használható gondolatokat adni. Ha elakadnál a megvalósításban - vagy egyszerűen csak kényelmesebb Neked úgy, szívesen megcsináljuk mi.Keress bátran!